Folyamatosan kérünk és kapunk visszajelzéseket tőletek. A csoportok végén lehetőség van hatszemközt ránézni az egyéni folyamatokra, a műhelyek után kérdőív segítségével támogatjuk az élmények tudatosítását és a visszacsatolást. Itt és most a publikus visszajelzésekből szemezgetünk. Ebben a bejegyzésben arra is találtok válaszokat, hogy miben segít a Testbe nyitva táncterápiája, vagy, ahogy egyre inkább hívni szeretjük: szabad-mozgás-terápiája. "Nekem mindig az egyszerű élmények voltak fontosak. Az elemi öröm, hogy mozgatom kezemet, lábamat, hogy én szabályozom, mikor nyitom és csukom a szemem. Úgy érzem, nekem ez a szabályozás jelentette a legtöbbet. A konkrét, testi szinten megélt legapróbb szabályozások erősítettek abban, hogyan tudom szabályozni a mozgásteremet, a hétköznapi életben, a kapcsolataimban is"
"Ami jó, hogy gyakorlatilag elmúltak a pánik rohamaim. Kezdek rájönni, hogy elég lassú folyamat ez a pszichoterápia. Ez a táncterápia közelebb vitt magamhoz és másokhoz is. Jó érzés volt szeretettnek és elfogadottnak lenni. Megtanultam elfogadni az érintéseket. Ezzel még van mit dolgoznom, régen viszont borzasztó nagy probléma volt. Egyáltalán az jó volt, hogy ki mertem fejezni magam. Végül, de nem utolsó sorban nagyon jó volt a csoport, a vezetők pedig zseniálisak voltak egyszerűen. Folytatás: http://baranzsuzsi.blog.hu/2016/07/03/mozgas-_es_tancterapia"
"Nagyon tetszik a Testbe Nyitva név. Nagy élmény volt megtapasztalni, hogy a testünk egy eszköz arra is, hogy egymást megismerjük, játszunk, kapcsolódjunk."
"Elég mély megéléseim voltak a folyamatban. Meglepő volt, milyen élmények jöttek fel, sokszor nem is tudtam, miért sírok. Az adott pillanatban ez nem is volt fontos, annak örültem, hogy kifolyik belőlem valami összetapadt ragacs. Azt külön köszönöm, hogy soha nem maradtam benne a nehéz állapotban, a mozdulatlanságban, nem tudom, hogy a módszer, vagy a ti jelenlétetek, de valami nagyon megsegített abban, hogy a regressziót építően éljem meg."
"Nagyon sok nehézségem volt a folyamatban. Még van is dolgom velük. Például, hogyan hagyjam magam megérinteni. Vagy, hogy merjem kifejezni bárhogyan azt ami bennem van, és nem elrejtőzni valahol az éterben. Hogyan lehetnék önmagam, különösebb félelmek nélkül. Hogyan találkozzak másokkal. A csoportban átélteknek köszönhetően valamennyire az összes terület változott."
"A folyamat legnagyobb hozadéka, hogy megtanultam, mettől meddig tartok. Mindegy, milyen mintákat ültettek el a fejemben, itt megtapasztaltam a saját működésemet. Kiállok magamért, elfogadom a saját utamat. Rájöttem, hogy nem léteznek „jó” vagy „rossz” megoldások. Kati-féle megoldások léteznek."
"Bemegyek, kicsit izgulok, idegen nők, akikkel majd együtt fogok mozogni, táncolni - apropó táncolni, ettől kicsit tartok is, én nem tudok táncolni, ugye nem kell majd táncolni... nem, nem kell, minden szabad és mindent szabad. A kereteket a két csoportvezető biztosítja, ők vezetik a foglalkozást, ők adják az instrukciókat a mozgásos feladatokban és ők vezetik a beszélgetős nyitó- és zárókört. Nyugodt, biztonságos és elfogadó légkört teremtenek, némileg meglep, hogy ők is részt vesznek a gyakorlatokban, de aztán rájövök, jobb is ez így, mert nem szeretném, ha ők teljesen kívülállók lennének, jólesik hogy részei ők is a folyamatnak" folytatás: http://oromterv.blog.hu/2015/02/19/kiprobaltam_testbe_nyitva_noi_tancterapias_program
"Egy idő után már tudtam magamra figyelni és nem a gyerekeimen gondolkozni... Igazán jól éreztem magam. Óriási dilemma volt, hogy ennyi időt elvehetek-e a közös együttlétből a családtól, miközben persze mindig az van, hogy semmibe nem kezdek bele, mert nem akarok elvenni időt a családomtól"
"Azt hiszem, hogy kezdeményezőbb vagyok. Nem mondok mindenre kapásból igent. Kezdem értékesebbnek tartani magam."
"Nekem sokat segített, hogy úgy láttam, összhang van köztetek és jól érzitek magatokat vezető-szerepben. Szerettem, amikor nevettetek. Biztonságos és megtartó volt a folyamat".
