2019. szeptember 25., szerda

Tánc, Természet, Balaton- Közösségben & Szabadon

Lassan már nyári hagyománnyá érik a Testbe nyitva Balaton-parti elvonulása. Mindig más, mindig klassz és sokat ad. A helyszín ezúttal is meghatározó volt: a természetes és sallangmentes környezet mindannyiunknak segített önazonosan kapcsolódni, befelé figyelni, erőforrásokra bukkanni. Ez történt idén, Szellős Réten :)


A somogyi dombok között, nagy nyugalomban él a Szellős Rét háziasszonya, Livi. A nyugalom nem pihenést és mozdulatlanságot jelent: az egyre népszerűbb kemping és elvonulóhely fenntartása sok munkával jár, ezt pontosan éreztük. Livinek van egy szuper-segítsége, az Édesanyja, akinek nemcsak az almás rétese fantasztikus, de lenyűgöző a nyugalma, gyakorlatiassága és az a józan egyszerűség, amivel a legkülönfélébb helyzeteket kezelte. Ezzel a háttértámogatással nekünk nem volt egyéb dolgunk, mint táplálni magunkat az elénk rakott étellel, pihenéssel, jóleső figyelemmel és kapcsolódásokkal.
 
Mi volt a célunk? Kikapcsolódni, töltődni, és olyan gazdagító tapasztalásokhoz hozzásegíteni Benneteket, amiknek hasznát veszitek a tábor után is. Mint mindig, most is arra törekedtünk, hogy legyenek olyan megéléseitek, felismeréseitek és információitok, melyek segítenek továbblépni, elengedni vagy szintetizálni valamit- kinek mire van éppen szüksége. 

Minden tábor hoz valami újat a módszertanban is. Most úgy éreztük, hogy annyira intenzívek és mélyek voltak a mozgással átélt élmények, hogy szükség van több csatornára a levezetéshez, integráláshoz. Ezért hosszasan rajzoltunk, szimbólumkártyákkal rezonáltunk, és sokat beszélgettünk:)  Többek között azért szeretjük a munkánkat, mert egyszerre jó kint-bent lenni:  gyönyörű kapcsolódásoknak lehettünk tanúi és részesei: megrendítő pillanatoknak, könnyed kapcsolódásoknak- életszerű volt minden, és abszolút önazonos.



Alapvetés, hogy biztonságérzet nélkül nem tudunk hitelesen elindulni befelé- ezért most is kiemelt figyelmet szenteltünk a megtartó kereteknek. Külön beszélgettünk a felelősségvállalásról: mi létrehozunk egy biztonságos teret, használunk egy csodálatosan és tudományosan összerakott módszert, a legjobb tudásunkkal és figyelmünkkel veszünk körbe. Itt el tudsz indulni, de csak Te tudod megtenni az első lépést. Majd a többit. Mi ott vagyunk Veled figyelemmel, szavakkal, érintésekkel, zenével. Kísérőket kapsz az úton, de varázspálcát nem. Ezzel mindannyian tisztában voltunk, és mindenki megtette a maga lépéseit, a saját ritmusában.


A csoporttitok most is védi körünket és történeteinket a nyilvánosság elől. Annyi azonban megosztható, hogy
  • sokat dolgoztunk a központunkkal, a mellkasunkkal, ami felszínre hozta az Anyasággal, Nőiséggel, Szeretői léttel kapcsolatos érzéseinket, viszonyulásainkat;
  • egy társunknak összeállt a kép azzal kapcsolatban, hogy mivel szeretne foglalkozni, és azóta lépéseket is tett a megvalósítására;
  • elindultak kifelé az el nem sírt könnyek;
  • nehéz kinti élethelyzet mellett is átélhető volt itt a létezés könnyedsége;
  • egy gyakorlatban átélhető volt, ahogy a stabilitás minősége korlátozó merevséggé válhat, illetve az, hogy a stabilitás nem mozdulatlanságot jelöl;
  • sokat tanultunk egymástól, nagyon inspiráló volt a csoport önazonos jelenléte mind mozgásban, mind beszélgetésben;
  • fontosak a női körök, fontos hogy különböző élethelyzettel, élettapasztalattal a hátunk mögött támogassuk és gazdagítsuk egymást. Felszabadító, amikor a rivalizálás helyére az együttműködés lép;
  • szeretnénk jobban visszahozni a Természetközeliséget. Még sokszor, sok helyen fontos elmondani, hogy az embert, mint egészet, a Természet részeként érdemes tekinteni. Így a természeti törvények, ciklusok, ritmusok minket is érintenek. Gyógyulni és egészséget fenntartani nehéz lenne enélkül.  
Két elmélyültebb foglalkozás között azért kocsmáztunk is, pihentünk a függőágyakban, vagy leugrottunk a Balatonhoz. Vicces helyzeteket is szült a Természet- például egy viharos éjszakán, amikor a szuperjófej kutyus a társaságunkban kereste a biztonságot, követve minket mosdóba, zuhanyzóba, majd az egyik tipiben találta meg a nyugalmát a lányok között. Rendszeres vendégünk volt egy cica, a jógaterem kellős közepén, vagy éppen a lépcsőn elheveredve- külön tanulmányoztuk a rezzenéstelen nyugalmát a hangosabb zene és tánc idején is:)


Kedves Lányok, Asszonyok, találkozunk jövőre is!
Legyetek jók magatokhoz:)

💚