Mert azt gondolom, hogy nagyon pontosan, egyszerűen és ítéletmentesen mutatja be a nők ezerféle arcát, önmagukhoz, testükhöz való viszonyát. És azért is, mert rámutat, mennyi minden hat erre a viszonyra: "A női szexualitás és a nők saját testéhez való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, hogy éppen mi történik bennem. A bizonytalanságból pedig egyfajta szorongás fakad: ha nem hiszek magamban, nem hiszek a testemben, akkor máshol kell keresnem a biztonságérzetet. De nincs is abban semmi meglepő, hogy nem tanulunk meg "önállóan" viszonyulni a testünkhöz, hiszen a mindennapi élet szintjén születésünk pillanatától kezdve különböző társadalmi intézmények gyakorolják a kontrollt a testünk felett."
"Ráadásul a fejünkben mítoszok élnek arról, hogy mi a normális. Ahelyett, hogy a saját vágyainkat, örömünket, intimitásunkat élnénk meg, vélt vagy valós elvárásoknak próbálunk megfelelni."
A könyvben helyet kapnak személyes történetek, az anyaság-szexualitás témakör kultúr- és társadalomtörténeti vonatkozásai, a női életúttal összefüggő testi dilemmák. Olvasás közben együtt gondolkodhatunk Dórával a generációkon átívelő szerep-mintákról, a társadalmi rendszer aktuális normarendszeréről, és, pereghetnek saját történetünk filmkockái...benne a saját családi mintáinkkal, aktuális mítoszainkkal, saját vágyainkkal, félelmeinkkel, korlátainkkal és lehetőségeinkkel.
Engem nagyon megerősített abban, hogy érdemes odafigyelni és hallgatni a testem jelzéseire. Érdemes egy pillanatra megállni, elgondolkodni a ránk örökített, vagy aktuálisan elvárt viselkedésformákról is. Majd nem utolsósorban arról, hogy valójában mit szeretnénk.
