Mi van akkor, ha nem tudok megmozdulni? Itt fekszem. Már megint. Ismerős.
Nem szeretem. Körülöttem mozognak, táncolnak, és én meg nem tudok megmozdulni. Már vagy háromszor elhangzott az az instrukció, hogy "keresd meg, mi visz tovább, mi mozdít előre". Hát, engem semmi. Már megint semmi. Most mi legyen??? Dühös vagyok. Miért dumálnak ezek itt? És más miért tud mozogni? Szépen. Engem ide dobtak a padlóra. Zuhanok. Már annyi helyen jártam, amíg itt feküdtem... de semmi nem változik. Csak ez van: a végtelen, bénító létezés. Mikor lesz végre vége? Ezért jöttem én ide??? "Figyeld meg, mi van ebben a mozdulatlanságban?" Mi lenne? Semmi. Semmi új... Gondolkodom. Mindenfélén...
"Vidd a figyelmedet a testedre. Mi történik a testedben?"
Hmmm. Mi történik? Ver a szívem. És lélegzem. Kifújom, beszívom. És megint. Nahát, elfelejtettem gondolkodni. Becsuktam a szemem. És lélegzem. Tudok lélegezni. Erre nem is gondoltam még... Ki és be. Ez jó. Még mindig fekszem, de lélegzem. Észre vettem, hogy néha szünetet tartok. Aztán újra egy nagy levegőt veszek. Azt hiszem sírok. Igen, könnyes az arcom. Megérintettem. Megérintettem!!!! Tehát, ez azt jelenti, hogy megmozdultam!!!! Letörlöm a könnyeimet. "Hogyan mozdít tovább a légzésed ritmusa?" Összegömbölyödöm. Kicsi vagyok. Egészen apró. El is tűnnék, de a belégzés nem hagyja. Kigurulok, fekszem a hátamon. Teljesen kiterítve. Fekszem, de érzem, hogy ez most más. És folytatom. Kilégzés, belégzés, emelem a karom. Megmozgatom a lábfejem. Mozdulok folyton. Egyik lépés a másik után... Mozgok!!!
