Miért ezzel a fókusszal indítjuk a következő csoportot? Milyen témákra, gyakorlatokra számíthattok? Hogyan kapcsolódik egymáshoz Életerő és Szexualitás? Sok-sok év női-csoportozás eredményét, szakmai tapasztalatát, személyes élményeket, a saját fejlődésünket is támogató elméleti és gyakorlati tudást öntöttünk bele egy szép nagy kehelybe. Ebből kínálunk most, azzal a meggyőződéssel, hogy erősítünk Benneteket, illetve segítünk helyreállítani a megbomlott egyensúlyt testi-lelki-szellemi szinten.
Azt észleltük a csoportjainkban, hogy még mindig erős a pironkodás, sok a lefojtott érzelem és a félelem az intimitás és a szexualitás körül. Ez tükröződik a beszélgetős körökben, és a mozgásban is. A folyamatban előre haladva persze nyílik a tér és megjelennek a nagyobb bizalmat és biztonságot kívánó témák, és a csoporttagjaink egyre könnyebben, természetesebben vannak együtt saját testükkel. A felvezető szakaszban szoktunk olyan gyakorlatokkal játszani, hogy "vidd a figyelmedet a hátadra/hasadra/csípődre stb., tartsd ott, csak legyél együtt vele. Majd engedd, hogy a hátad/hasad/csípőd stb. vezesse a járásodat, mozgásodat." Azt vettük észre, hogy a mellek és külső/belső nemi szerveink mindig kimaradnak a buliból. A mellkas is részesül a figyelemből, de a mellekkel már nehezebben megy az együttlét. Aztán megpróbáltuk behozni őket is, és nagyon nehezen ment. Elkezdtünk erről beszélgetni, gondolkodni, figyeltünk, és nagyon messzire jutottunk:) Elképesztő és gyönyörű, hogy mennyi mindent tükröz a személyiségünkből, élettörténetünkből az, ahogy a szexualitásunkat megéljük. Tapasztaljuk, hogy ennek az életterületnek a gyógyítása visszahat az egész rendszerre, személyes és közösségi szinten egyaránt. Elszántak vagyunk, és minden tőlünk telhető eszközzel segíteni fogjuk a nőket abban, hogy az érzelmi és testi sebeik begyógyuljanak, helyreálljon a vitalitásuk, szűnjenek a félelmeik. Remek írások is születtek ebben a témában, s ezeket meg fogjuk osztani Veletek.
Rengeteg ősi tanításban jelenik meg a testünk konkrét fizikai központja (a köldök alatt két-három ujjnyira), mint az energia-központunk: az a hely, ahonnan a chi, vagyis az életenergiánk ered. Női test esetében ez még könnyebben megérthető: itt van a méhünk, ahonnan minden élet születik. Méhünk az a szervünk, amely képes befogadni, táplálni, tartalmazni, és a fizikai síkra hozni egy életet. Ha csak fizikai szinten nézzük, akkor ez már önmagában egy CSODA. Ha pedig kicsit elvonatkoztatunk ettől, akkor láthatjuk, hogy ezen a területen gyűlik össze, ezen a területen van a székhelye az életenergiánknak, amivel dolgozhatunk. Ez az energia nem választható külön a szexualitásunktól. Ha tudjuk működtetni, használni, akkor élettel teliek, egészségesek, sugárzóak vagyunk. Ha elfojtjuk, megállítjuk, akkor ez az energia nem tud áramolni, és elveszítjük a lelkesedésünket, elfáradunk, vagy megbetegszünk.
Sokszor előfordul, hogy azért nem tudjuk működtetni ezt az energiát, mert megtanultuk elfojtani: valamilyen traumatikus, fájdalmas élmény ért, megbántottak, megaláztak, vagy egyszerűen csak nem kaptunk teret és figyelmet arra, hogy megmutatkozzunk, ezért bezárkóztunk. Ez a bezárkózás pedig azzal jár, hogy beszűkül a világunk: elkezdünk félni, kevesebbet nevetünk szívből, kevesebbet ölelkezünk, és csak abban a kicsi térben mozgunk, amit biztonságosnak ítélünk. Lebeszéljük magunkat arról, hogy igazán olyan munkát végezzünk, amit szeretünk, vagy nem változtatunk azokon a kapcsolatainkon, melyek ismerősek, "biztonságosak", de viszik az életerőnket. Ezek az élmények testi szinten is megjelennek, és nőiségünkben, szexuális viselkedésünkben is érezhetővé válnak. Ha egy nő elveszti ezt az erejét, akkor nem tud adni a férfinek sem belőle…
Testünk őriz minden velünk történt élményt: sejtjeinkben, szerveinkben ott van minden tapasztalatunk lenyomata. Ne feledkezzünk meg a szocializációs közegeink hitrendszereinek, sémáinak formatív erejéről sem. Nem is kell feltétlenül nagy traumának történnie velünk: a mozgásterünket és "belső engedélyeinket" mind befolyásolja az, ahogy a családunk, a kulturális és civilizációs csoportjaink gondolkodnak a nőről, a nő képességeiről és szerepeiről. A csoportokon is mindig hangsúlyozzunk, hogy a normalitás nézőpont kérdése, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy tágítsuk a látóterünket más korok, élőhelyek, kultúrák elképzeléseivel, szokásaival is.
A csoportalkalmak mozgásos blokkjaiban és a gyakorlatokban nem lesz nagy változás: haladunk az egyéni és csoportritmusoknak megfelelően sok játékkal, kísérletezéssel, testtudati munkával, kapcsolódásokkal és szabad mozgással. Több lesz a befelé figyelés, a relaxáció, és a női testrészeinkre vitt figyelem. A mozgásban átélt élményeket, igény szerint, kibontjuk a beszélgetős körökben, így támogatva, hogy összeálljon a személyes történeted. Benne azokkal az epizódokkal, melyek elvették/elveszik illetve azokat is, melyek támogatják az életerődet és a tápláló kapcsolatot saját magaddal. Ha a kapcsolat önmagaddal megvan, könnyebben találod meg a helyedet (jajj, olyan nehéz úgy írni erről, hogy ne legyen belőle elcsépelt spirituális frázis, de akkor is erről van szó).
Ahogy a honlapunkon olvashatjátok, a csoportfolyamat során három alkalommal, három vendég-előadóval is beszélgethetünk (NŐi minőség a Yotengrit bölcselet tükrében, Női anatómia, természetes fogamzásgátlás, Női szexualitás), akik segítenek nekünk tabuktól mentesen gondolkodni és kommunikálni. Ezzel a nőiséggel és a női létünkkel kapcsolatos hitrendszerek, kulturális és társadalmi sémák átlátását és átgondolását szeretnénk elősegíteni, amely katalizálja saját folyamatainkat (miközben visszahat a rendszerre is, amiben élünk). Szeretnénk, ha minél többen rendelkeznénk azzal a nyugodt magabiztossággal, életerővel, ami azt támogatja, hogy ne a félelmek irányítsák döntéseinket a kapcsolatainkban, a szexualitásunkban, a szülésnél, az iskolában, a munkahelyünkön, és az életünk minden területén. (Fontos, hogy a félelem-nélküliség nem vakmerőséget, meggondolatlanságot jelent!!!!)
A mozgás, tánc, beszélgetés hármasán túl adunk még ötleteket, konkrét gyakorlat-javaslatokat a két csoportalkalom közötti időszakra, melyek támogatják a tisztulást, gyógyulást, erősödést.
Még egy nagyon fontos dolgot szeretnénk említeni. Ez a felelősségvállalás kérdése, mind önmagunk, mind a környezetünk iránt. Az önismeret soha nem lehet csakis öncélú folyamat. Az, hogy mit mutatunk, mit adunk tovább barátainknak, lányainknak, fiainknak, a mi felelősségünk. Messzire vezet ez a kérdés is, egészen a Gaia-elméletig, élettereink és a Föld jólétének növeléséig, de erről majd később.
Azt észleltük a csoportjainkban, hogy még mindig erős a pironkodás, sok a lefojtott érzelem és a félelem az intimitás és a szexualitás körül. Ez tükröződik a beszélgetős körökben, és a mozgásban is. A folyamatban előre haladva persze nyílik a tér és megjelennek a nagyobb bizalmat és biztonságot kívánó témák, és a csoporttagjaink egyre könnyebben, természetesebben vannak együtt saját testükkel. A felvezető szakaszban szoktunk olyan gyakorlatokkal játszani, hogy "vidd a figyelmedet a hátadra/hasadra/csípődre stb., tartsd ott, csak legyél együtt vele. Majd engedd, hogy a hátad/hasad/csípőd stb. vezesse a járásodat, mozgásodat." Azt vettük észre, hogy a mellek és külső/belső nemi szerveink mindig kimaradnak a buliból. A mellkas is részesül a figyelemből, de a mellekkel már nehezebben megy az együttlét. Aztán megpróbáltuk behozni őket is, és nagyon nehezen ment. Elkezdtünk erről beszélgetni, gondolkodni, figyeltünk, és nagyon messzire jutottunk:) Elképesztő és gyönyörű, hogy mennyi mindent tükröz a személyiségünkből, élettörténetünkből az, ahogy a szexualitásunkat megéljük. Tapasztaljuk, hogy ennek az életterületnek a gyógyítása visszahat az egész rendszerre, személyes és közösségi szinten egyaránt. Elszántak vagyunk, és minden tőlünk telhető eszközzel segíteni fogjuk a nőket abban, hogy az érzelmi és testi sebeik begyógyuljanak, helyreálljon a vitalitásuk, szűnjenek a félelmeik. Remek írások is születtek ebben a témában, s ezeket meg fogjuk osztani Veletek.
Rengeteg ősi tanításban jelenik meg a testünk konkrét fizikai központja (a köldök alatt két-három ujjnyira), mint az energia-központunk: az a hely, ahonnan a chi, vagyis az életenergiánk ered. Női test esetében ez még könnyebben megérthető: itt van a méhünk, ahonnan minden élet születik. Méhünk az a szervünk, amely képes befogadni, táplálni, tartalmazni, és a fizikai síkra hozni egy életet. Ha csak fizikai szinten nézzük, akkor ez már önmagában egy CSODA. Ha pedig kicsit elvonatkoztatunk ettől, akkor láthatjuk, hogy ezen a területen gyűlik össze, ezen a területen van a székhelye az életenergiánknak, amivel dolgozhatunk. Ez az energia nem választható külön a szexualitásunktól. Ha tudjuk működtetni, használni, akkor élettel teliek, egészségesek, sugárzóak vagyunk. Ha elfojtjuk, megállítjuk, akkor ez az energia nem tud áramolni, és elveszítjük a lelkesedésünket, elfáradunk, vagy megbetegszünk.
Sokszor előfordul, hogy azért nem tudjuk működtetni ezt az energiát, mert megtanultuk elfojtani: valamilyen traumatikus, fájdalmas élmény ért, megbántottak, megaláztak, vagy egyszerűen csak nem kaptunk teret és figyelmet arra, hogy megmutatkozzunk, ezért bezárkóztunk. Ez a bezárkózás pedig azzal jár, hogy beszűkül a világunk: elkezdünk félni, kevesebbet nevetünk szívből, kevesebbet ölelkezünk, és csak abban a kicsi térben mozgunk, amit biztonságosnak ítélünk. Lebeszéljük magunkat arról, hogy igazán olyan munkát végezzünk, amit szeretünk, vagy nem változtatunk azokon a kapcsolatainkon, melyek ismerősek, "biztonságosak", de viszik az életerőnket. Ezek az élmények testi szinten is megjelennek, és nőiségünkben, szexuális viselkedésünkben is érezhetővé válnak. Ha egy nő elveszti ezt az erejét, akkor nem tud adni a férfinek sem belőle…
Testünk őriz minden velünk történt élményt: sejtjeinkben, szerveinkben ott van minden tapasztalatunk lenyomata. Ne feledkezzünk meg a szocializációs közegeink hitrendszereinek, sémáinak formatív erejéről sem. Nem is kell feltétlenül nagy traumának történnie velünk: a mozgásterünket és "belső engedélyeinket" mind befolyásolja az, ahogy a családunk, a kulturális és civilizációs csoportjaink gondolkodnak a nőről, a nő képességeiről és szerepeiről. A csoportokon is mindig hangsúlyozzunk, hogy a normalitás nézőpont kérdése, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy tágítsuk a látóterünket más korok, élőhelyek, kultúrák elképzeléseivel, szokásaival is.
A csoportalkalmak mozgásos blokkjaiban és a gyakorlatokban nem lesz nagy változás: haladunk az egyéni és csoportritmusoknak megfelelően sok játékkal, kísérletezéssel, testtudati munkával, kapcsolódásokkal és szabad mozgással. Több lesz a befelé figyelés, a relaxáció, és a női testrészeinkre vitt figyelem. A mozgásban átélt élményeket, igény szerint, kibontjuk a beszélgetős körökben, így támogatva, hogy összeálljon a személyes történeted. Benne azokkal az epizódokkal, melyek elvették/elveszik illetve azokat is, melyek támogatják az életerődet és a tápláló kapcsolatot saját magaddal. Ha a kapcsolat önmagaddal megvan, könnyebben találod meg a helyedet (jajj, olyan nehéz úgy írni erről, hogy ne legyen belőle elcsépelt spirituális frázis, de akkor is erről van szó).
Ahogy a honlapunkon olvashatjátok, a csoportfolyamat során három alkalommal, három vendég-előadóval is beszélgethetünk (NŐi minőség a Yotengrit bölcselet tükrében, Női anatómia, természetes fogamzásgátlás, Női szexualitás), akik segítenek nekünk tabuktól mentesen gondolkodni és kommunikálni. Ezzel a nőiséggel és a női létünkkel kapcsolatos hitrendszerek, kulturális és társadalmi sémák átlátását és átgondolását szeretnénk elősegíteni, amely katalizálja saját folyamatainkat (miközben visszahat a rendszerre is, amiben élünk). Szeretnénk, ha minél többen rendelkeznénk azzal a nyugodt magabiztossággal, életerővel, ami azt támogatja, hogy ne a félelmek irányítsák döntéseinket a kapcsolatainkban, a szexualitásunkban, a szülésnél, az iskolában, a munkahelyünkön, és az életünk minden területén. (Fontos, hogy a félelem-nélküliség nem vakmerőséget, meggondolatlanságot jelent!!!!)
A mozgás, tánc, beszélgetés hármasán túl adunk még ötleteket, konkrét gyakorlat-javaslatokat a két csoportalkalom közötti időszakra, melyek támogatják a tisztulást, gyógyulást, erősödést.
Még egy nagyon fontos dolgot szeretnénk említeni. Ez a felelősségvállalás kérdése, mind önmagunk, mind a környezetünk iránt. Az önismeret soha nem lehet csakis öncélú folyamat. Az, hogy mit mutatunk, mit adunk tovább barátainknak, lányainknak, fiainknak, a mi felelősségünk. Messzire vezet ez a kérdés is, egészen a Gaia-elméletig, élettereink és a Föld jólétének növeléséig, de erről majd később.
Októberben találkozunk!