Lassan már nyári hagyománnyá érik a Testbe nyitva Balaton-parti elvonulása. Mindig más, mindig klassz és sokat ad. A helyszín ezúttal is meghatározó volt: a természetes és sallangmentes környezet mindannyiunknak segített önazonosan kapcsolódni, befelé figyelni, erőforrásokra bukkanni. Ez történt idén, Szellős Réten :)
A somogyi dombok között, nagy nyugalomban él a Szellős Rét háziasszonya, Livi. A nyugalom nem pihenést és mozdulatlanságot jelent: az egyre népszerűbb kemping és elvonulóhely fenntartása sok munkával jár, ezt pontosan éreztük. Livinek van egy szuper-segítsége, az Édesanyja, akinek nemcsak az almás rétese fantasztikus, de lenyűgöző a nyugalma, gyakorlatiassága és az a józan egyszerűség, amivel a legkülönfélébb helyzeteket kezelte. Ezzel a háttértámogatással nekünk nem volt egyéb dolgunk, mint táplálni magunkat az elénk rakott étellel, pihenéssel, jóleső figyelemmel és kapcsolódásokkal.
Mi volt a célunk? Kikapcsolódni, töltődni, és olyan gazdagító tapasztalásokhoz hozzásegíteni Benneteket, amiknek hasznát veszitek a tábor után is. Mint mindig, most is arra törekedtünk, hogy legyenek olyan megéléseitek, felismeréseitek és információitok, melyek segítenek továbblépni, elengedni vagy szintetizálni valamit- kinek mire van éppen szüksége.
Minden tábor hoz valami újat a módszertanban is. Most úgy éreztük, hogy annyira intenzívek és mélyek voltak a mozgással átélt élmények, hogy szükség van több csatornára a levezetéshez, integráláshoz. Ezért hosszasan rajzoltunk, szimbólumkártyákkal rezonáltunk, és sokat beszélgettünk:) Többek között azért szeretjük a munkánkat, mert egyszerre jó kint-bent lenni: gyönyörű kapcsolódásoknak lehettünk tanúi és részesei: megrendítő pillanatoknak, könnyed kapcsolódásoknak- életszerű volt minden, és abszolút önazonos.
Alapvetés, hogy biztonságérzet nélkül nem tudunk hitelesen elindulni befelé- ezért most is kiemelt figyelmet szenteltünk a megtartó kereteknek. Külön beszélgettünk a felelősségvállalásról: mi létrehozunk egy biztonságos teret, használunk egy csodálatosan és tudományosan összerakott módszert, a legjobb tudásunkkal és figyelmünkkel veszünk körbe. Itt el tudsz indulni, de csak Te tudod megtenni az első lépést. Majd a többit. Mi ott vagyunk Veled figyelemmel, szavakkal, érintésekkel, zenével. Kísérőket kapsz az úton, de varázspálcát nem. Ezzel mindannyian tisztában voltunk, és mindenki megtette a maga lépéseit, a saját ritmusában.
A csoporttitok most is védi körünket és történeteinket a nyilvánosság elől. Annyi azonban megosztható, hogy
A somogyi dombok között, nagy nyugalomban él a Szellős Rét háziasszonya, Livi. A nyugalom nem pihenést és mozdulatlanságot jelent: az egyre népszerűbb kemping és elvonulóhely fenntartása sok munkával jár, ezt pontosan éreztük. Livinek van egy szuper-segítsége, az Édesanyja, akinek nemcsak az almás rétese fantasztikus, de lenyűgöző a nyugalma, gyakorlatiassága és az a józan egyszerűség, amivel a legkülönfélébb helyzeteket kezelte. Ezzel a háttértámogatással nekünk nem volt egyéb dolgunk, mint táplálni magunkat az elénk rakott étellel, pihenéssel, jóleső figyelemmel és kapcsolódásokkal.
Mi volt a célunk? Kikapcsolódni, töltődni, és olyan gazdagító tapasztalásokhoz hozzásegíteni Benneteket, amiknek hasznát veszitek a tábor után is. Mint mindig, most is arra törekedtünk, hogy legyenek olyan megéléseitek, felismeréseitek és információitok, melyek segítenek továbblépni, elengedni vagy szintetizálni valamit- kinek mire van éppen szüksége.
Minden tábor hoz valami újat a módszertanban is. Most úgy éreztük, hogy annyira intenzívek és mélyek voltak a mozgással átélt élmények, hogy szükség van több csatornára a levezetéshez, integráláshoz. Ezért hosszasan rajzoltunk, szimbólumkártyákkal rezonáltunk, és sokat beszélgettünk:) Többek között azért szeretjük a munkánkat, mert egyszerre jó kint-bent lenni: gyönyörű kapcsolódásoknak lehettünk tanúi és részesei: megrendítő pillanatoknak, könnyed kapcsolódásoknak- életszerű volt minden, és abszolút önazonos.
Alapvetés, hogy biztonságérzet nélkül nem tudunk hitelesen elindulni befelé- ezért most is kiemelt figyelmet szenteltünk a megtartó kereteknek. Külön beszélgettünk a felelősségvállalásról: mi létrehozunk egy biztonságos teret, használunk egy csodálatosan és tudományosan összerakott módszert, a legjobb tudásunkkal és figyelmünkkel veszünk körbe. Itt el tudsz indulni, de csak Te tudod megtenni az első lépést. Majd a többit. Mi ott vagyunk Veled figyelemmel, szavakkal, érintésekkel, zenével. Kísérőket kapsz az úton, de varázspálcát nem. Ezzel mindannyian tisztában voltunk, és mindenki megtette a maga lépéseit, a saját ritmusában.
A csoporttitok most is védi körünket és történeteinket a nyilvánosság elől. Annyi azonban megosztható, hogy
- sokat dolgoztunk a központunkkal, a mellkasunkkal, ami felszínre hozta az Anyasággal, Nőiséggel, Szeretői léttel kapcsolatos érzéseinket, viszonyulásainkat;
- egy társunknak összeállt a kép azzal kapcsolatban, hogy mivel szeretne foglalkozni, és azóta lépéseket is tett a megvalósítására;
- elindultak kifelé az el nem sírt könnyek;
- nehéz kinti élethelyzet mellett is átélhető volt itt a létezés könnyedsége;
- egy gyakorlatban átélhető volt, ahogy a stabilitás minősége korlátozó merevséggé válhat, illetve az, hogy a stabilitás nem mozdulatlanságot jelöl;
- sokat tanultunk egymástól, nagyon inspiráló volt a csoport önazonos jelenléte mind mozgásban, mind beszélgetésben;
- fontosak a női körök, fontos hogy különböző élethelyzettel, élettapasztalattal a hátunk mögött támogassuk és gazdagítsuk egymást. Felszabadító, amikor a rivalizálás helyére az együttműködés lép;
- szeretnénk jobban visszahozni a Természetközeliséget. Még sokszor, sok helyen fontos elmondani, hogy az embert, mint egészet, a Természet részeként érdemes tekinteni. Így a természeti törvények, ciklusok, ritmusok minket is érintenek. Gyógyulni és egészséget fenntartani nehéz lenne enélkül.
Kedves Lányok, Asszonyok, találkozunk jövőre is!
Legyetek jók magatokhoz:)
💚
