Miért (ne) pont most?

Volt már veled olyan, hogy egy sokszor hallott mondat, régi bölcsesség egyszer csak értelmet nyert? Amikor azt érezted, hogy az eddig fintorgással jutalmazott közhely mégiscsak eleven? Például az, hogy ha a múlton rágódunk, és a jövőn aggódunk, akkor elmulasztjuk a jelen pillanatot. Ezt szerintem mindannyian nagyon pontosan tudjuk, mégis megtesszük, pillanatról pillanatra. Aztán, történhet valami, amitől elevenné válnak a szavak.

Színek és formák

Pár hete rajzlapokat és olajpasztell krétát vittünk a csoportba. Csak letettük az előtérbe, egy asztalra, hogy bármikor elérhetőek legyenek, ha színeket és formát keresnek a szavakba még nem önthető élmények. 

Nő, anya, szerető

Mester Dóra Djamila könyve 2013-ban megjelent könyve az egyik olyan olvasmány számomra, amit alanyi jogon mindenkinek elérhetővé tennék. Szerintem alapmű, ott lenne a helye a könyvespolcunkon, hogy bármikor, újra olvashassunk belőle. Szinte minden oldalon találtam olyan gondolatot, amit ujjongva olvastam és azonnal meg akartam osztani országgal-világgal. 

Hogyan hat a táncterápia?

Sokszor van igény a programjainkon arra, hogy meséljünk a módszerünkről. Főleg arról szeretnétek tudni, hogy miért és hogyan hat. Na jó, nem mindenkit érdekelnek a részletek, sokan inkább "csak" tapasztalatra vágynak. Mindenesetre, most összefoglalom a lényeget. Ahogy én látom. Azért is, hogy a programokon majd erre a bejegyzésre hivatkozhassunk, és megmaradjon a mozgásra szánt idő:)

Miért Nők között ? (2.)

Egy korábbi bejegyzésben már írtunk a motivációnkról, és arról, hogy miért tartjuk fontosnak a női csoportokat. Azóta is több kérdést és visszajelzést kapunk ezzel kapcsolatban- részben ezért, részben az első hosszabb női csoportfolyamat tapasztalatainak hatására folytatjuk ezt a témát.

Az egyik legmarkánsabb kérdés a közelmúltban úgy hangzott, hogy "miért zárjuk ki a férfiakat". Ezúton is szeretném leszögezni, hogy nem erről van szó.

Csak fekszem

Mi van akkor, ha nem tudok megmozdulni? Itt fekszem. Már megint. Ismerős.

most repülj

Szeretem látni, ahogy az emberek rátalálnak egy új mozdulatra. Amikor megérzik az ízét a szabad mozgásnak. Vagy mozdulatlanságnak. Találnak valami egyszerűt, ami az övék. Belemerülnek, örülnek, hol csendesen, hol kitörő energiával. Megvan. Végre megint önmagukkal vannak. Jó lenne így maradni.